Életem története
Úgy éreztem ez az ajtó nem nyílik ez nem!Ahogy próbáltam tolni az ajtótt és véletlenül a lábammal hátra nyomtam a szőnyeget és megláttam egy kis felnyithatós ajtót azon sikerült átjutnom.Egy pincébe érkeztem ahol rengeteg kép és nevek voltak nézegettem őket mert tudtam itt biztonságba vagyok.Hirtelen láttam egy nagyon ismerős alakot annak az adatját és a képét elraktam egy táskába és megfogtam.Mint ha láttam volna valami fényt az aztal mögött ezért arréb toltam az asztalt és ott volt egy lyuk. A végén fény volt, azt gondlotam hogy ez kifele vezet.Ki is jutottam de márcsak 1 percem volt hogy felérjek.Úsztam csak úsztam és úsztam, de még mindig messze voltam a tetejétől.Az utolsó másodpercben kijutottam és vissza kaptam a lábaim.Oda futottam Leonához és oda adtam a gömböt.Olyan volt mintha a teste beszippantotta volna a gömböt,de Leona kihült volt és a szeme szürke azt hittem elkéstem, de egyszercsak vissza kapta színét és rendes hőmérsékletét. Mikor tudtam hogy Leona jólvan elővettem azt az aktát amit elraktam és eszembe jutott azt hogy Amanda volt aki adta a botot és azis Amanda akinek a szellemét láttam és a képen ami az aktán volt azon is Amanda név és az arca szerepelt.Tudtam hogy Amanda segíteni akart nekem de, mi van ha csak megakar vezetni és vissza ad Antonak vagy rosszabbaknak!Ezt még nem tudtam de azt igen hogy Leonába százszázalékig megbízhatok.
Hirtelen felébredt bennem a túlélési ösztön, és a nagy szerencsémre találtam kettő követ és egy éles lándzsa hegyet pattintottam belőlük.Letörtem egy vastagabb ágat és a fákról lógó indákkal össze kötöttem és egy remek lándzsát kaptam.Elkeztem kúszni a hossszú fűben egyenesen egy őz felé amikor elé értem üvöltöttem egy nagyot és leakartam szúrni de, elé ugrott az annya és meg akarta védeni.Nekem meg eszembe jutott az anyukám hogy már biztos otthon van és nagyon hiányozhatok neki.Nagyon rossz érzés volt erre gondolni, ígyhát elzavartam az őzeket.Mentem és egy olyan helyre érkeztem ahol rengetteg „ágy” volt a magas fákon. Néztem minden fele és túlélési eszközök voltak ott.Ahogy én nem figyeltem oda csak mentem előre véletlenül beleléptem egy csapdába és rám esett egy fa ketrec és oda jötttek velem egy idős gyerekek.
-Ki vagy te és mit akarsz?-mondta az egyik-Mi nem fogadunk látogatókat!
-Az én nevem Bella!-nem akartam elmondani az igazat hátha ők is az ellenségeimhez tartoznak –és csak vadászni jöttem!
-Persze egy ilyen csinos lány vadászni? Nem most jöttem le a falvédőről!
-Meghaltak a szüleim és elmenekülök ne hogy engemis megöljenek-próbáltam pár könycseppet csavarni a szemeből de nem nagyon jött mert csak hazudtam
-Mi is így vagyunk!-kinyitották a ketrecet és kiengettek-Segíthetünk valamiben?
-Igen!Bőr kéne nekem amiből nyerget tudok készíteni !a fiúk egymásra néztek és ezt mondták:
-Akkor jó helyen jársz !Van egy medvénk amin utazunk de, az a baj hogy kihízta a nyergét.Oda adhatom ha akarod!
-Igen szeretném!-feleltem csillogó szemekkel.
-Adok még takarót is meg élelmet!-ajánlotta fel kedvesen
-Köszönöm!-amint kimondtam egy nagyon nagy bőr nyerget adott amin szó szerint rengeteg zseb volt és az egyik oldalán egy fa lap volt.
-Az mi?-kérdeztem a falapról
-Ha ezt kinyitod akkor ez egy tökéletesen megfelel egy ágynak!Amugy a takaró meg az étel benne van az egyik zsebbe!-valami zörgés jött a bokorból-Most mennünk kell!-felugrottak medvére és elmentek.Én vissza mentem Leonához és rá raktam a nyerget és csak egy kicsit állítottam rajta és pont jó lett Leonára.Benyultam minden zsebbe de mindegyik üres volt kivéve azok amiben az étel és a takaró volt.Vagyis volt még egy zseb amibe volt egy térkép.
Már késő volt ahoz hogy elinduljunk ígyhát oda mentünk egy olyan fához amin nagyon sok és nagyon nagy levelek voltak.Arról letépegettem és egy helyre ragtam és ezen aludt Leona én kinyitottam a fa lapot és azon a pihentem ki a napom és a pokrócal takaróztam, de mielőt el aludtam volna még ettem a sült húsbol amit az a bizonyos fiú adott és megkináltam vele Leonát is.Késöbb elaludtunk.Leona néha-néha felkelt amikor hallot valamit de, nem történt semmi olyan nagy dolog, legalábbis ezt hittük!