Életem története
Sikítottam volna, ha éppen Anton be nem fogja a szám és emel fel. Amikor a kapuhoz ért belesúgta a fülembe:
-Psss! Itt már senki se bánthat!- és kezdett nevetgélni. Én úgy gondoltam belemegyek a játékába, mert volt egy ötletem.
-Rendben apu!- mondtam vidáman- Csak elbúcsúzok az emberektől, és hozom a cuccaim!
-Rendben, de siess!- kiáltotta Anton, és éreztem, hogy érti a kis „trükkömet”. Bementem és odament elém Rock. Nekem mennem kellet volna azon a hosszú folyosón, hogy véghezvigyem a tervem. Rock pedig nem ált arrébb.
-Szia, Bella, csak bocsánatot akartam kérni, hogy szemét voltam veled! Tudod a népszerűségért bármit megtenne az ember, és hallottam, hogy szakítottál Rajmunddal. Sajnálom!
- Semmi -mondtam és mentem volna előre, de még mindig nem engedett.
-Figyu, nekem nagyon tetszel, és ha van kedved és te is így érzel irántam, akkor járhatnánk!-mondta szerényen, én viszont meglepődtem!
Bocsi még nem hevertem ki Rajt és mennem kell!-elkezdtem futni a hátsó kijárat felé. Üvöltöttem, hogy Leona! Tigrisem máris ott termett.
-Leo itt van Anton!- Nagy szemekkel nézet mintha csodálkozna –
-Futás!- üvöltötte. Nagyon gyorsan futni kezdtünk a hátsó kijárathoz, mikor hirtelen megláttunk Antont.
-Hova hova?- kérdezte és fogott le engem- Most velünk jössz!- Anton és a csapata benyomtak minket egy zsákba, és felraktak egy teherautóra. Hirtelen ismerős hangot hallottam:
-Apu! Silvert hova rakjam?-kérdezte egy gyengéd lány hang Antontól.
-Jaj Louisa! Rakd hátra a rabokhoz!-Parancsolt Anton a lányának. Állj! Antonnak van lánya? Hirtelen beugrott, ez a hang és a név, hogy Louisa? Ő AZ OSZTÁLYTÁRSAM! De már nem volt idő gondolkodni tovább, mert, meg ált a kocsi és megfogták a zsákom száját és kidobtak. Nagyon erős fájdalmakat éreztem az oldalamon, lábaimon, arcomon mert Anton rugdosott.