Életem története

Amint felvettem a sálat egyből berontott a szobámba az őrnagy:

-Elizabeth!!! Szerinted ez vicces???-mondta és közbe ráncolta a homlokát.

-Mi?-kérdeztem és közben Leonát próbáltam dugdosni az őrnagy elől.

-Rendben, akkor egész éjjel sikálhatod a folyosót!!!-üvöltötte rám.

-De, de mit tettem??? vagyis inkább mit nem tettem?

-A mosdóm elé ezt raktad ki!-és mutatott egy lapot amire ez volt írva : Ki itt belépsz hagy fel minden reményt!!!

-Ezt nem én csináltam !-mondtam mérgesen.

-Velem ne beszélj ilyen hangnemben!!!-tette hozzá-és szobafogság!-amikor kiment erősen becsapta az ajtóm és bezárta.Leültem a földre és búsan néztem Leonára:

-Na és most?-mondtam, és valami kopogást hallotam a szobám ablakából, ígyhát megnéztem.Rajmund volt, vagyis az a srác aki az elejétől fogva kedves velem, de nem tudom miért.Kinyitottam az ablakom, és így szólt:

-Hello Bella!-mondta és fejjeb tolta a szemüvegét.

-Szia Rajmund!-mondtam unott képpel.                                                                                                 –Képzeld Bella, Rock azt mondta hogy te raktad ki azt a képet amin az van hogy…-és a szavába vágtam.

-Tudom… de olyan aranyos!-mondtam amíg bemászott az ablakon Rajmund.

-Ő nem érdemel meg téged!Hozzád egy sokkal rendesebb srác való!-jelentette ki és megfogta a kezem.Innentől várt ránk a szerelem és így teltek a napok,hetek majd hónapok . Rajmund elérte azt hogy Rock Lewis útáljam, úgy hogy olyanokat mondott hogy alig hittem a fülemnek.1 évvel késöbb napra pontosan a kikébző terepről jöttem vissza mikor az ajtó elött láttam azta sárga szem páros és azt a heget, és a fekete zsíros hosszú haj csak kontrázta.

-Ez Anton!-sikítottam magamban, és egyszer csak a lába elengedett és a földre zuhantam és csak sírtam.Pedig erre nem volt időm! Oda lopakodtam a bokorhoz hogy halljam hogy miről van szó.

-Igen a lányomat szeretném!Itt az aktája.

-Mi is a neve?-kérdezte a százados.

-Elizabeth Sheron.-jelentette ki Anton és észre vettem hogy rám néz.-Szia édes , már alig vártam hogy lássalak!-szól hozzám lágy hangon és piszkos mosollyal nézett.Én kijöttem a sűrű cserjék mögül.A fekete függőlegesen csíkos fekete zakóban lévő majdnem kettő méteres Anton azt a kis alig 30 centiméteres kerítést könnyedén átlépte és oda futott hozzám.Megcsókolta arcom és letöröltekönnyeim.

Oldal: Életem története (6.)
Csajok clubja - © 2008 - 2024 - pcsclub.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat